1.rész 2. része: A fehér ruhás nő

Halikaa, sziasztook! :)
Meghoztam az új részt sajnos késve, bocsi :/
A követőim, és az oldalmegtekintések száma eléggé növekszik, szóval Köszönöm <33
Nagyon örülök a komizóknak, és a cseréknek. :)) Cseréket bármikor fogadok :)
Még valami. Amiket a történetben dőlt betűvel írok, azok álmok, vagy vissza emlékezés a múltba. :) Jó olvasást! :)16+ (Csak saját felelősségre!!!)

- Lerobbant az autója? - kérdezi egy barna hajú, kissé borostás arcú férfi az éj fekete autójából kinézve. A hölgy akit megpillantott kísértetiesen gyönyörű volt. Fekete haját a szél lágyan fújta. Hosszú fehér ruhája, ami tökéletesen megegyezik egy menyasszonyi ruhával tele volt szakadásokkal, eléggé megviselt volt, és elég régi módi. A nő dekoltázsa igen csak kivágott volt, és szinte kiömlöttek keblei a hosszú vékonyka ruhából. Cipőt nem hordott, de lábai mégis ápoltak, és tiszták voltak. Arca hófehér volt, és ajkait egy tökéletesen felvitt vörös rúzs ékesítette. Az eltévedt, vagy annak hitt nő arcán semmi félelem nem látszódott, csak némán, és csábító tekintetével nézte a férfit, miközben finoman a csípőjét mozgatta.
- Vigyél haza! - szólal meg a nő kísérteties hangon, szinte odasúgta a férfinak mondandóját.
- Oké. Rendben. - válaszol lazán a férfi.
- Szálljon be! - nyissa ki a hölgynek az ajtót.
A fehér ruhás nő rögtön finom léptekkel odament az autóhoz, és helyet foglalt a férfi mellett. Ahogy ott ült, egy szót se mondott, csak maga elé nézett, miközben a férfi a nő dekoltázsára vetette tekintetét.
- Khmm - köhint egyet a férfi, és a nőre néz.
- Mondja hol lakik? - kérdezi a nőtől, aki lassan odafordította a fejét a férfi felé.
- A Brakery Road végén. - válaszol halkan.
- Tudja, egy lánynak igazán nem kéne egyedül lennie ilyenkor. - mondja a férfi a nő kebleit bámulva. A hölgy válasz helyett megragadta hosszú ruhája végét, és elkezdte lassan, és erotikusan felfelé húzni egészen a combjáig, miközben végig a férfi mély sötét barna szemeibe nézett. A férfi hirtelen zavarba lett, ezért elfordította fejét, és neki támasztotta az ablak üvegnek.
- Én veled vagyok. - súgja a nő, és megragadja finoman a férfi arcát, majd maga felé fordítja.
- Szerinted csinos vagyok? - kérdezi a nő, és lejjebb csúszik az ülésben, így jobban kilátszódtak keblei. A férfi rögtön melleire nézett, és egy laza "aha" választ adott.
- Akkor hazamegyünk? - kérdezi a nő.
- Ömm, háát....Naná! - válaszolt habozás nélkül a férfi, és már indította is a járművet.
Amint odaértek a férfi rögtön a ház állapotát nézte. Szinte romokban állt az épület, és számára lakhatatlan volt, és ijesztő.
- Ugyan már, nem lakhatsz te itt! - viccelődik a férfi.
- Sose térhetek haza! - szomorodik el a nő, majd hirtelen eltűnik az autóból. A férfi kétségbeesetten elkezdte keresni a nőt, de nem lelte sehol, és számára ijesztővé vált ez az egész. Közelebb merészkedett a romokban állt házhoz, és az ablakon benézve megpillantott valamit, amitől megijedt, és futásnak eredt autója felé. Ahogy vezetett folyamatosan nagy lélegzeteket vett, és hátranézelődött, nem -e követi valami/valaki. Vezetett egy kis ideig, majd a visszapillantó tükörbe nézve megpillantotta a fehér ruhás nőt, aki gyilkos tekintettel nézte a férfit. A pasas ijedtségében rögtön elrántotta a kormányt, így az autót egy hídra vezette. Megállt az autó, és már csak a férfi sikoltását lehetett hallani, majd egy loccsanást, és az autó már teljesen vérben ázott. A fehér ruhás nő pedig eltűnt.

- Öcsi? - mondja Dean csokival a szájában.
- Kérsz reggelit? - lóbálja amit vett a benzinkúton.
- Kösz, nem - válaszol Sam, miközben kórházi papírokat olvasgat.
- Mivel fizettél ezért? - kérdezi Sam, és felemeli tekintetét a papírokról.
- Még mindig csináljátok apával a hitelkártya bulit? - kérdezi Sam, majd megint a papírokat vizsgálja.
- Hát a vadászat nem fizet éppen  jól. Meg mi amúgy is csak jelentkezünk, ők küldik azt a sok kártyát. - válaszolja Dean, majd az autó csomagtartójában kutat.
- Na, és most milyen nevet írtatok az űrlapra? - kérdezi Sam.
- Öhmm....Berton Fremien és a fia Hector. Máris lett 2 új kártyánk. - válaszolja Dean, és leteszi az ételeket amiket vett. Leginkább chips, és csokiból állt a csomag.
- Háh - neveti el magát Sam. - Nem semmi. - mondja, majd tekintete Dean kazettás dobozásra irányul.
- Öregem, sürgősen új zenéket kell beszerezned! - javasolja Sam Dean-nek.
- Miért? - kérdezi Dean.
- Először is. Ezek kazetták! Másodszor pedig Walter Head, Metallica? Öreg ezek az őskor zenéi. - mutogatja Sam a kazettákat.
Deant nem izgatta testvére izlése, ezért elővett a dobozból egy kazettát, és berakta a zenegépbe.
- Sammy! - mondja Dean kényes hangon.
- Tudod mi a szabály a jó sofőr választ zenét, amit tesó hallgat, és figyel. - magyarázza el Dean, majd feltekeri a hangerőt az AC/DC Back In Black számon.
- Sammy? Az olyan mintha kölyök volnék, Hívj Sam-nek! Oké? - kérleli bátyját Sam.
- Bocs, nem hallom. Túl hangos a zene. - válaszol Dean, és a fülére mutat, majd elindítja az autót, és elmennek Sam-mel

- Ezt nézd! - szól Dean Samnek.
Dean észrevette, hogy egy híd le van zárva, és rendőrök, nyomozók állják körül. Úgy gondolta, hogy mindenképp be kell oda jutnia, ezért az autójában megkereste a hamis rendőrségi igazolványt, és odaadta öccsének, majd kiszálltak az autóból, és a gyilkosság helyszínére mentek. A hídra.
- Hé!! Találtatok valamit fiúk? - kérdezi az egyik rendőr, társaitól, és lenéz a hídról, egyenesen a folyóba, és annak partszakaszára.
- Nem! Egyenlőre semmi. - válaszolják együtt, majd tovább keresik az eltűnt férfi holttestét.
A nyomozók odasétáltak a hídra vezetett üres autóhoz, és elkezdtek keresni bizonyítékokat a gyilkosság ügyében, azonban semmit sem találtak. Se egy ujj lenyomat, se semmi, ami erőszakhoz, vagy küzdelemhez vezethetné őket.
- A múlt hónapban is volt egy ilyen eset. Nem? - megy oda Dean a nyomozókhoz, és bekapcsolódik a beszélgetésbe.
- Maguk meg kik? - kérdezi az egyik nyomozó, felvont szemöldökkel.
Dean magabiztosan felmutatta a hamis rendőrségi igazolványát, majd Sam is.
- Szövetségi rendőrség. - feleli gyorsan Dean.
- Nem fiatalok kicsit ehhez? - kérdezi az egyik nyomozó.
- Kösz, igazán hízelgő. - lép odébb Dean.
- Szóval...egy hónappal ezelőtt is volt már egy ilyen eset..ugye? - kérdezi Dean, miközben a hídra vezetett autót vizsgálja.
Így igaz. Egy méternyire.. és korábban is volt már ilyen. - felel a rendőr.
- És..az áldozat? Ismerik? - vág közbe Sam.
- Ühhhüm...egy kis városban mindenki ismer mindenkit. - válaszolja a rendőr határozottan.
- Na, és volt bármi hasonlóság az áldozatok között? Attól eltekintve, hogy mind férfi? - kérdezi Dean a távolból.
- Nem, nem tudunk semmiről. - válaszol a rendőr.
- Mire gondol? - teszi fel a kérdést Sam a nyomozónak.
- Talán, sorozatgyilkos...emberrabló. - feleli bizonytalanul.
- Nem is vártam komolyabb agymunkát vidéki zsaruktól - mondja pimaszul Dean.
Sam rögtön rátapos a lábára, hogy hagyja abba. És elvonulnak, egy köszönjük kíséretével.

Blogverseny :)

Blogversenyre jelentkeztem!!! :))
A legjobb fanfiction kategóriában :)
A versenyre ezen a blogon jelentkeztem: link :)

1.rész 1.része: Nyomtalanul

Sziasztoook!:)
Megérkezett az új rész! :)) Az első rész, első része. Azért lett két részes, mert túl hosszúra sikeredett megírnom. Sajnos tegnap nem volt időm felrakni, mert nyaraltam. Szóval bocsi a késedelemért. :)
Köszönöm annak a két embernek akik követnek, és a 200 oldalmegtekintést!! :) Chat-en és a bejegyzésnél tudtok írni :) Ha szeretnétek kövessétek a blogot. :) Facebook csoport: itt

 

1. rész 1. része: Nyomtalanul

Stanford Egyetem napjainkban

- Halloweeni party -

A rendkívül hangos, cigaretta füstben gazdag, áporodott meleg levegőben pezsgős poharak koccintása hallatszik, a hatalmas tömegből. Az emberek a Halloweeni party-ra különféle ötletes természetfeletti lénynek, vagy más-más ijesztő szörnynek öltöztek be, ezzel jelképezve a Halloween-t.
Az egyik sarokban egy kis asztalon feles poharak, és valami tömény alkohol foglalt helyet. Pont ennél az asztalnál ünnepelték Sam Winchester tanulmányi sikerét.
- Szóval, ezt Sam-re, és a hihetetlen legútobbi sikerére! - szólal fel egy bájos női hang, és már a teletöltött feles poharát emelte koccintásra.
- Nem olyan nagy dolog az. - szerénykedik Sam, és koccint barátnőjével, Jessicával, és egy fekete bőrű barátjával Jake-kel.
- Nem olyan nagy? - értetlenkedik barátnője.
- 174 pontot ért el! - közli lelkesen Jessica, Jake-kel.
Jake a felest lehúzva odalép Sam-hez, majd finoman megveregeti hátát. - Ilyen jó? Így bármelyik jogi karra mehetsz. - bátorítja  barátját.
- Ami azt illeti, hétfőn lesz egy meghallgatásom, és ha minden jól megy, akkor teljes gőzzel belevághatok. - jelenti ki a nagy hírt.
- Ha minden jól megy? Sam, biztosan fel fognak venni. - biztatja Jessica barátját.
- Az biztos! Jöhet még egy kör? - kérdezi Jake, és már a bárpulthoz siet.
- Nem, elég volt! - kiabált Sam a bárpultnál álló Jake-nek.
- Tudod, én nagyon büszke vagyok rád! Hétfőn tuti leiskolázod őket Sam. - mondja, majd azzal a lendülettel megcsókolja barátját, Jessica.

A Halloweeni buli után Sam barátnőjével hazament, és a buli miatt, könnyen el is aludtak. A csendes szobában, egy lélek sem volt a szerelmespáron kívül, legalábbis azt hitték. Kis idő múlva Sam csörömpölést hall a nappaliból. Gyorsan ki kelt az ágyból, figyelve, hogy Jessica fel ne ébredjen, és a nappaliba ment. Lassan óvatosan, egy hangot sem ejtve sétált az alig nyikorgó padlón a nappaliba menet. Sam rögtön észrevette, hogy valaki van a konyhában, mivel tárva nyitva volt az ablak. Éppen elindult volna a konyhába megnézni ki van ott, mikor egy elég jól ismert "idegen" nyakát fogva a földre teperi. Az úgy nevezett "betörő" és Sam rögtön nagy verekedésbe kezdtek. Mindketten nagyon jól verekedtek, és védekeztek. Amikor a betörő Sam-et a földre teperte, csak ennyit mondott...
- Nyugalom kis tigris! - mondja egy ismerős hang Sam-nek.
- Dean?! - ismeri fel bátyját Sam, és csodálkozik, hogy miért van itt  az éjszaka kellős közepén.
- Hahahaha. - nevet Dean.
- Hallod?! Rohadtul megijesztettél! - mondta Sam.
-Mert kijöttél a gyakorlatból, öcsi. - azzal a lendülettel Sam megmutatta, hogy nem jött ki a gyakorlatból, és kiszabadult Dean erős karjai közül, majd bátyját letámadta. Így most ő feküdt a padlón.
- Vagy mégsem? Na szállj le rólam kis öcsi! - mondta Dean, majd Sam segítette felhúzni bátyját a földről.
- Mit keresel itt? - értetlenkedik Sam.
- Csak egy sört kerestem. - vágta rá Dean pimaszul, majd megrázta öccse vállát.
- Azt kérdeztem mit csinálsz itt?? - kérdezi még egyszer, hangosabban.
- Beszélnünk kell. - közli Dean, és hangjában hallani lehetett, hogy komoly dologról van szó, mint egy testvér találkozó.
A sötét szobába Jessica lépett be, és felkapcsolta a villanyt, majd csodálkozva nézte a Sam-mel beszélgető férfit.
- Sam?! - csodálkozik Jess.
- Jess...Szia. - köszön Sam.
Sam, gyorsan bemutatja Jessica-t Dean-nek.
- Ő a bátyád, Dean? - kérdezi Jess Dean-re mutatva.
- Jók a toppjaid. - dicséri meg Dean Jess kihívó felsőjét, majd pimaszul elkezd nevetni.
- Ha megbocsátasz, kicsit elrabolnám a pasidat. Családi ügyrőll van szó. De azért igazán örültem - mondja Dean, majd odalép Sam-hez, és megragadja karját.
Jessica, csak mosolyog egyet Deanre, ezzel jelezve, hogy ő is örült, hogy megismerhette szerelme bátyját.
- Nem. - vág közbe Sam, és átkarolja barátnője vállát.
- Bármit is akarsz mondani, Jess előtt nyugodtan mondhatod.
- Oké....ööö - szedi össze gondolatát Dean.
- Apa pár napja nem jött haza. - közli komoly arcot vágva.
- Biztos csak túlórázik, előbb, vagy útobb haza megy majd. - mondja Sam nyugodtan.
Dean bólint egyet, majd közli vele, hogy most vadászni ment, és több napja nem jött haza. Sam lélegzete egy pillanatra megállt, és maga elé meredt.
- Bocsáss meg egy percre Jess.....ki kell mennünk. - akadozott hanggal mondja Sam barátnőjének, majd elmegy Dean-nel.
A testvér pár a lépcsőn leszaladva, mentek ki az utcára, közben pedig elég sok mindenről beszélgettek.
- Nem törhetsz be csak úgy éjnek évadján, és várhatod el, hogy veled menjek! - kiabál Sam.
- Úgy látom nem fogtad fel, az öreg eltűnt, és együtt kell megtalálnunk! - magyarázza el Dean.
- Most akkor jössz vagy nem? - kérdezi felemelt hangerőn.
- Nem! - feleli Sam gyorsan és határozottan.
- Miért nem? - értetlenkedik Dean.
- Mert megfogadtam, hogy abbahagyom a vadászatot örökre! 
- Miért, akkor te mit akarsz? Szép kis cukormázas életet élni? Ezt akarod? - üvöltözik Dean.
- Nem, én nem normális életet akarok élni, hanem biztonságosat! - magyarázza el Sam, majd megáll az ajtó előtt.
- Egyedül nem fog menni! - tűnődik el Dean.
-  Dehogynem. - mondja halkan Sam bátyjának 
-  Fog menni......csak nem akarom. - látja be Dean.
Sam nagy levegőt vett, majd megkérdezte bátyjától, hogy az apjuk most mire vadászott. Dean kirohant az épületből testvérével, egyenesen az éj fekete  autójához, és vészesen keresett valamit a csomagtartó hátuljában. A csomagtartóban rengeteg más-más fegyver volt, és különböző újságok, hírek, papírok gyilkosságokról.
- Áh, meg is van. - jelenti ki, és kezében tart egy papírt, és olvassa.
- Na szóval apa ezt a fekete cuccost ment ellenőrizni a Californiai Jeriko-ba. Úgy egy hónapja volt. Nézd csak! - nyomja Dean, Sam kezébe a papírt.
- Talán elrabolták. - feleli Sam a papírt olvasva.
Dean nem értett egyet öccsével, ezért mutatott neki további eltűnteket 20 évvel ezelőttről, mostanáig.
- Ugyanaz az eset. Mindannyian ugyanazon az 5 méteres útszakaszon tűntek el. A pasas autóját megtalálták, de magát a pasast nem. -  támasztja alá állítását Dean, majd a zsebében lévő telefonért nyúl. A gombos telefonját nyomogatva éppen keresett egy hangfelvételt, amit édesapja küldött. Amint megtalálta a felvételt rögtön el is indította, és Sam-mel hallgatták. " Dean, valami....nagyon rossz dolog....fog történni. Ki kell...derítened, hogy....mi ez az egész. Vigyázz nagyon....magadra!" 
- Talán valami van a felvételen. Eléggé akadozott a felvétel. - közli Sam.
- Jó az ötlet! Szóval levettem a zörejeket, kiszűrtem mindent amit csak lehetett, és most így hangzik a felvétel. " Soha.....Soha nem térhetek haza" - hangzik egy ijesztő, suhogó női hang a távolból.
- Soha nem térhet haza? - kérdezi Sam felvont szemöldökkel.
- Ezt próbálta az öreg kideríteni. Ja, ez három héttel ezelőtt volt, szóval kissé aggaszt a dolog. - mondja Dean, alsó ajkába harapva.
- 2 éve Sammy, sose zavartalak, soha nem kértem semmit.... - kezdi el Dean, de Sam közbeszólt.
- Hát jó. ( sóhajt egyet ) Veled megyek. Segítek megkeresni, de hétfőre vissza kell érnem. - mondja Sam, az autóra támaszkodva.
- Miért? Mi lesz hétfőn? Állásinterjú? Hagyd ki öcskös. - beszéli le Dean Sam-et.
- Egy meghallgatásom lesz, és mindenképpen ott kell lennem! - közli Sam, majd visszamegy kedveséhez Jessicához, és elköszön tőle.
- Várj Sam! Hova mész? Muszáj az éjszaka kellős közepén elmenned? És, hogy hogy apukád vadász? - bombázza le kérdéseivel Jess Sam-et.
- Sajnálom Jess családi ügy. Dean megkért, hogy látogassam meg az öreg vadászt Bobby-t. És azért kell elmennem most, hogy hétfőre visszaérjek. - csókolja meg barátnőjét Sam, majd visszamegy bátyjához, és elindulnak megkeresni apjukat.

Bevezetés: Vissza tekintés a múltba...

Sziasztook! Íme megérkezett a Prológus a blog első részéről. Imádom ezt a sorozatot, és nagyon élveztem az első rész megírását. :)) Nagyon sok ihletet kaptam az utóbbi napokban, amiket meg is ragadtam, és papírra véstem. A blogot nem olyan régen meghirdettem a facebookos " Blogok " csoportban. Ahol rengeteg érdeklődő írt. Ezek a kommentek nekem boldogságot adtak, és így nagyobb kedvvel kezdtem el a blog írását. Megszeretném köszönni Alicia Bernhardt-nak a gyönyörű desinget, és az ezzel való fáradozását. Köszönöm! :) Nem is szapulnám a szót. Jó olvasást kívánok!
Ha esetleg tetszik a blog, és érdekel titeket, akkor kövessetek, és kommenttel jelezzétek.

16+ ( Csak saját felelősségre!!! )

Lawrence, Kansas huszonkét évvel ezelőtt
Kansas utcáin nyirkos, hideg őszi szél fújdogált. Csak a lámpák pislákoló fénye adott fényt a sötét, s a széltől hangos utcának. Néhol egy-egy autó, motor száguldott át a hatalmas beton úton. A közeli játszótéren a hinták nyikorogtak a nagy erejű széltől.

A Winchesteri család története....

- Gyere Dean, kívánj jó éjszakát az öcsédnek. - mondja egy kedves női hang, és leteszi öléből kisfiát.
- Jó éjt Szemi. - tipeg oda az alig 4 éves kisfiú öccséhez, és puha rózsaszín ajkaival csókot ad homlokára. Az édesanya is odasétál kisfiához, és ő is jó éjszakát kíván Samy-nek, majd megcsókolja homlokát.
- Szia Dean. - köszön egy kedves férfi hang, majd belép a gyerekszoba ajtaján.
- Papa, papa, papa! - rohan oda Dean apjához, és ölébe kéretkezik.
- Na és Dean, Samy-nek megy már a foci? - kérdezi apja, és egy boldog kacajt vet fia felé.
- Jajj, apa. - válaszol Dean boldogsággal töltött, édesded hangon.
- Megvan? - lép oda az édesanya férjéhez.
- Meg. - mondja férje komoly hangon.
Az édesanya fiával, Dean-nel elhagyja a gyerekszobát, és saját lakrészükbe igyekszik.
- Jó éjt Samy. - kívánj jó éjszakát fiának az apa, majd ő is felesége után megy.

- Pár óra múlva -

Gyermek sírás hallatszik  Samy szobájából. A hálószobában alvó édesanya fáradt hangon férjét keresi, de nem találja maga mellett.
- John? - kérdezi, majd ki kel az ágyból, és gyermekéhez vánszorog. A nyikorgó padlón járva a nő megpillant Samy szobájában egy embert, aki az édesanyának háttal áll.
- John?! - hallatszik újra a kérdés.
- Éhes a gyermek? - kérdezi az anyuka álmosan, miközben azt remélte férje áll előtte.
A nő válaszul, csak egy csendre intő szisszenést kap.
- Rendben. - feleli, majd kimegy a szobából.
Ahogy a folyosón lépkedett a nyikorgó járólapon észrevette, hogy az egyik lámpa pislákol. Finoman meg kocogtatta az izzót, majd tovább ment. Hirtelen nagyon hangos zajra lett figyelmes a nappali felől, amitől kissé megijedt. Félelemmel telve, de lesétált az alig tíz fokos lépcsőn, és a nappali felé nézett. Látta, hogy a nappaliban, a TV előtti cappuccino színű bőr kanapéban egy számára ismeretlen férfi ül, és őt nézi. Lélegzete megakadt, szíve hevesebben vert, és csak a félelemre tudott koncentrálni, és kisfiára, Samy-re, aki egyedül van a gyerekszobában. A nő már sejtette, hogy nem férje állt a kiságy előtt, hanem az az alak, akit most pillantott meg. Gyorsan felrohant a lépcsőn kisfia nevét kiáltva, olykor hátranézett nem-e követi a rejtélyes férfi.
- Samy, Samy!!! - kiabált az ijedt nő a folyosón, majd berohant gyermekéhez. Miután belépett a kissé nyikorgó ajtón, a rendkívül csendes szobába a nő hangja hirtelen megakadt, és tekintetét az idegen felé fordította. Kis idő elteltével az ajtó bezáródott, és már csak a nő keserves sikolya hallatszódott, az eddig csendes szobából.

- Mary? - A férfi meghallotta felesége sikoltását, és rögtön gondolkodás nélkül a kisszobába rohant, szinte kitépve az ajtót.
- Mary?! - lép be az ajtón, és a futás fáradalmai miatt levegőt kapkodva feleségét keresi a hatalmasnak tűnő gyermekszobában. Jobbra-balra néz, de nem találja kedvesét a szobában. Azonban észrevette kisfia nyugtalanságát. Odalép a kiságy elé, és Samy-t nyugtatja. A baba a plafonra néz, majd édesapjára mosolyog. Mintha látna ott valamit illetve valakit. Esetleg tudja, hogy nincs minden rendben. Az édesapa nem értette kisfia figyelmeztető tekintetét.
- Jól van Samy. Minden rendben. - óvatosan megpróbálja megsimogatni kisfia kerekded, puha arcát, de amikor csúsztatta Samy arcához kezét, egy vércseppre lett figyelmes. Később az árva vércseppből több is a kezére került. A férfi nem értette honnan ez a sok vér, így hát megfordult, és a plafonra nézett. A látvány ami fogadta a megrémült férfit, borzasztó volt. Felesége a plafonra fel volt függesztve, és vérben ázott tökéletes teste. Szeme aranyló sárga színben pompázott, úgy mint a gyönyörű hajzuhataga. Az apuka a félelemtől, és az ijedségtől a parkettára roskadt. Majd lecsordult borostás arcára egy akaratos könnycsepp. A férfi csak nézte, feleségét a plafonon, mikor hirtelen az anyuka meggyulladt, majd buborékszerűen elégett/elolvadt. John, gyermeke sírására felfigyelt, majd nagy erőt vetve magán feltápázkodott a parkettáról kisfiát mentve. Ölébe vette, majd kirohant a lángokban álló szobából.
- Papa?! - hallatszik a folyosóról Dean ijedt hangja.
- Vidd ki az öcsédet innen ahogyan csak tudod! - kiabál az ijedt férfi, és kisfiát Dean kezébe adja, majd megfogja mindkét kezével a fiú arcát, és elmagyarázza neki, hogy sürgősen ki kell vinnie a kis öccsét a házból az udvarba. Dean szó nélkül elrohant öccsével, és kimentek a házból. Az apa még visszasiet a lángokban álló szobába kedvese nevét kiáltva. A nő John szeme láttára égett szénné a plafonon. Ezt a szomorúságot, dühöt, és ijedtséget nem tudta az apuka feldolgozni, így ő is kisietett a már lángokban álló házból.
- Szemmi baj Szemi. - nyugtatta Dean kisöccsét, miközben a az udvarról Samy szobáját figyelte.
Dean mielőtt arrébb lépett volna, apja megfogta derekánál, és futásnak eredt fiaival, addig rohant, amíg arrébb nem vitte a kigyulladt családi háztól gyermekeit. John a távolból már csak egy hangos robbanásra lett figyelmes. A nagy tragédia után az apuka értesítette a tűzoltókat, mentősöket, és a rendőrséget. A segély érkeztével John, és fiai egy éj fekete autó csomagtartóján ülve nézték végig a tragédia végét. Az apuka maga elé meredt, és gondolkozóba esett, próbálta megérteni az eseményeket, de nem tudta. Fiat próbálta nyugtatni, de Dean arcára is kerültek már könnycseppek. A testvérpárt, Dean-t és Sam-et ez az esemény soha nem fogja hagyni nyugodni, úgy mint édesapjukat sem.

Hát, ez lenne a prológus remélem tetszett, és kíváncsiak vagytok az első részre. Iratkozzatok fel, és komizzatok. A hozzászólások sokat segítenek. :) Az első részt jövőhét pénteken, 14-én teszem fel :)