1.rész 2. része: A fehér ruhás nő

Halikaa, sziasztook! :)
Meghoztam az új részt sajnos késve, bocsi :/
A követőim, és az oldalmegtekintések száma eléggé növekszik, szóval Köszönöm <33
Nagyon örülök a komizóknak, és a cseréknek. :)) Cseréket bármikor fogadok :)
Még valami. Amiket a történetben dőlt betűvel írok, azok álmok, vagy vissza emlékezés a múltba. :) Jó olvasást! :)16+ (Csak saját felelősségre!!!)

- Lerobbant az autója? - kérdezi egy barna hajú, kissé borostás arcú férfi az éj fekete autójából kinézve. A hölgy akit megpillantott kísértetiesen gyönyörű volt. Fekete haját a szél lágyan fújta. Hosszú fehér ruhája, ami tökéletesen megegyezik egy menyasszonyi ruhával tele volt szakadásokkal, eléggé megviselt volt, és elég régi módi. A nő dekoltázsa igen csak kivágott volt, és szinte kiömlöttek keblei a hosszú vékonyka ruhából. Cipőt nem hordott, de lábai mégis ápoltak, és tiszták voltak. Arca hófehér volt, és ajkait egy tökéletesen felvitt vörös rúzs ékesítette. Az eltévedt, vagy annak hitt nő arcán semmi félelem nem látszódott, csak némán, és csábító tekintetével nézte a férfit, miközben finoman a csípőjét mozgatta.
- Vigyél haza! - szólal meg a nő kísérteties hangon, szinte odasúgta a férfinak mondandóját.
- Oké. Rendben. - válaszol lazán a férfi.
- Szálljon be! - nyissa ki a hölgynek az ajtót.
A fehér ruhás nő rögtön finom léptekkel odament az autóhoz, és helyet foglalt a férfi mellett. Ahogy ott ült, egy szót se mondott, csak maga elé nézett, miközben a férfi a nő dekoltázsára vetette tekintetét.
- Khmm - köhint egyet a férfi, és a nőre néz.
- Mondja hol lakik? - kérdezi a nőtől, aki lassan odafordította a fejét a férfi felé.
- A Brakery Road végén. - válaszol halkan.
- Tudja, egy lánynak igazán nem kéne egyedül lennie ilyenkor. - mondja a férfi a nő kebleit bámulva. A hölgy válasz helyett megragadta hosszú ruhája végét, és elkezdte lassan, és erotikusan felfelé húzni egészen a combjáig, miközben végig a férfi mély sötét barna szemeibe nézett. A férfi hirtelen zavarba lett, ezért elfordította fejét, és neki támasztotta az ablak üvegnek.
- Én veled vagyok. - súgja a nő, és megragadja finoman a férfi arcát, majd maga felé fordítja.
- Szerinted csinos vagyok? - kérdezi a nő, és lejjebb csúszik az ülésben, így jobban kilátszódtak keblei. A férfi rögtön melleire nézett, és egy laza "aha" választ adott.
- Akkor hazamegyünk? - kérdezi a nő.
- Ömm, háát....Naná! - válaszolt habozás nélkül a férfi, és már indította is a járművet.
Amint odaértek a férfi rögtön a ház állapotát nézte. Szinte romokban állt az épület, és számára lakhatatlan volt, és ijesztő.
- Ugyan már, nem lakhatsz te itt! - viccelődik a férfi.
- Sose térhetek haza! - szomorodik el a nő, majd hirtelen eltűnik az autóból. A férfi kétségbeesetten elkezdte keresni a nőt, de nem lelte sehol, és számára ijesztővé vált ez az egész. Közelebb merészkedett a romokban állt házhoz, és az ablakon benézve megpillantott valamit, amitől megijedt, és futásnak eredt autója felé. Ahogy vezetett folyamatosan nagy lélegzeteket vett, és hátranézelődött, nem -e követi valami/valaki. Vezetett egy kis ideig, majd a visszapillantó tükörbe nézve megpillantotta a fehér ruhás nőt, aki gyilkos tekintettel nézte a férfit. A pasas ijedtségében rögtön elrántotta a kormányt, így az autót egy hídra vezette. Megállt az autó, és már csak a férfi sikoltását lehetett hallani, majd egy loccsanást, és az autó már teljesen vérben ázott. A fehér ruhás nő pedig eltűnt.

- Öcsi? - mondja Dean csokival a szájában.
- Kérsz reggelit? - lóbálja amit vett a benzinkúton.
- Kösz, nem - válaszol Sam, miközben kórházi papírokat olvasgat.
- Mivel fizettél ezért? - kérdezi Sam, és felemeli tekintetét a papírokról.
- Még mindig csináljátok apával a hitelkártya bulit? - kérdezi Sam, majd megint a papírokat vizsgálja.
- Hát a vadászat nem fizet éppen  jól. Meg mi amúgy is csak jelentkezünk, ők küldik azt a sok kártyát. - válaszolja Dean, majd az autó csomagtartójában kutat.
- Na, és most milyen nevet írtatok az űrlapra? - kérdezi Sam.
- Öhmm....Berton Fremien és a fia Hector. Máris lett 2 új kártyánk. - válaszolja Dean, és leteszi az ételeket amiket vett. Leginkább chips, és csokiból állt a csomag.
- Háh - neveti el magát Sam. - Nem semmi. - mondja, majd tekintete Dean kazettás dobozásra irányul.
- Öregem, sürgősen új zenéket kell beszerezned! - javasolja Sam Dean-nek.
- Miért? - kérdezi Dean.
- Először is. Ezek kazetták! Másodszor pedig Walter Head, Metallica? Öreg ezek az őskor zenéi. - mutogatja Sam a kazettákat.
Deant nem izgatta testvére izlése, ezért elővett a dobozból egy kazettát, és berakta a zenegépbe.
- Sammy! - mondja Dean kényes hangon.
- Tudod mi a szabály a jó sofőr választ zenét, amit tesó hallgat, és figyel. - magyarázza el Dean, majd feltekeri a hangerőt az AC/DC Back In Black számon.
- Sammy? Az olyan mintha kölyök volnék, Hívj Sam-nek! Oké? - kérleli bátyját Sam.
- Bocs, nem hallom. Túl hangos a zene. - válaszol Dean, és a fülére mutat, majd elindítja az autót, és elmennek Sam-mel

- Ezt nézd! - szól Dean Samnek.
Dean észrevette, hogy egy híd le van zárva, és rendőrök, nyomozók állják körül. Úgy gondolta, hogy mindenképp be kell oda jutnia, ezért az autójában megkereste a hamis rendőrségi igazolványt, és odaadta öccsének, majd kiszálltak az autóból, és a gyilkosság helyszínére mentek. A hídra.
- Hé!! Találtatok valamit fiúk? - kérdezi az egyik rendőr, társaitól, és lenéz a hídról, egyenesen a folyóba, és annak partszakaszára.
- Nem! Egyenlőre semmi. - válaszolják együtt, majd tovább keresik az eltűnt férfi holttestét.
A nyomozók odasétáltak a hídra vezetett üres autóhoz, és elkezdtek keresni bizonyítékokat a gyilkosság ügyében, azonban semmit sem találtak. Se egy ujj lenyomat, se semmi, ami erőszakhoz, vagy küzdelemhez vezethetné őket.
- A múlt hónapban is volt egy ilyen eset. Nem? - megy oda Dean a nyomozókhoz, és bekapcsolódik a beszélgetésbe.
- Maguk meg kik? - kérdezi az egyik nyomozó, felvont szemöldökkel.
Dean magabiztosan felmutatta a hamis rendőrségi igazolványát, majd Sam is.
- Szövetségi rendőrség. - feleli gyorsan Dean.
- Nem fiatalok kicsit ehhez? - kérdezi az egyik nyomozó.
- Kösz, igazán hízelgő. - lép odébb Dean.
- Szóval...egy hónappal ezelőtt is volt már egy ilyen eset..ugye? - kérdezi Dean, miközben a hídra vezetett autót vizsgálja.
Így igaz. Egy méternyire.. és korábban is volt már ilyen. - felel a rendőr.
- És..az áldozat? Ismerik? - vág közbe Sam.
- Ühhhüm...egy kis városban mindenki ismer mindenkit. - válaszolja a rendőr határozottan.
- Na, és volt bármi hasonlóság az áldozatok között? Attól eltekintve, hogy mind férfi? - kérdezi Dean a távolból.
- Nem, nem tudunk semmiről. - válaszol a rendőr.
- Mire gondol? - teszi fel a kérdést Sam a nyomozónak.
- Talán, sorozatgyilkos...emberrabló. - feleli bizonytalanul.
- Nem is vártam komolyabb agymunkát vidéki zsaruktól - mondja pimaszul Dean.
Sam rögtön rátapos a lábára, hogy hagyja abba. És elvonulnak, egy köszönjük kíséretével.