Bevezetés: Vissza tekintés a múltba...

Sziasztook! Íme megérkezett a Prológus a blog első részéről. Imádom ezt a sorozatot, és nagyon élveztem az első rész megírását. :)) Nagyon sok ihletet kaptam az utóbbi napokban, amiket meg is ragadtam, és papírra véstem. A blogot nem olyan régen meghirdettem a facebookos " Blogok " csoportban. Ahol rengeteg érdeklődő írt. Ezek a kommentek nekem boldogságot adtak, és így nagyobb kedvvel kezdtem el a blog írását. Megszeretném köszönni Alicia Bernhardt-nak a gyönyörű desinget, és az ezzel való fáradozását. Köszönöm! :) Nem is szapulnám a szót. Jó olvasást kívánok!
Ha esetleg tetszik a blog, és érdekel titeket, akkor kövessetek, és kommenttel jelezzétek.

16+ ( Csak saját felelősségre!!! )

Lawrence, Kansas huszonkét évvel ezelőtt
Kansas utcáin nyirkos, hideg őszi szél fújdogált. Csak a lámpák pislákoló fénye adott fényt a sötét, s a széltől hangos utcának. Néhol egy-egy autó, motor száguldott át a hatalmas beton úton. A közeli játszótéren a hinták nyikorogtak a nagy erejű széltől.

A Winchesteri család története....

- Gyere Dean, kívánj jó éjszakát az öcsédnek. - mondja egy kedves női hang, és leteszi öléből kisfiát.
- Jó éjt Szemi. - tipeg oda az alig 4 éves kisfiú öccséhez, és puha rózsaszín ajkaival csókot ad homlokára. Az édesanya is odasétál kisfiához, és ő is jó éjszakát kíván Samy-nek, majd megcsókolja homlokát.
- Szia Dean. - köszön egy kedves férfi hang, majd belép a gyerekszoba ajtaján.
- Papa, papa, papa! - rohan oda Dean apjához, és ölébe kéretkezik.
- Na és Dean, Samy-nek megy már a foci? - kérdezi apja, és egy boldog kacajt vet fia felé.
- Jajj, apa. - válaszol Dean boldogsággal töltött, édesded hangon.
- Megvan? - lép oda az édesanya férjéhez.
- Meg. - mondja férje komoly hangon.
Az édesanya fiával, Dean-nel elhagyja a gyerekszobát, és saját lakrészükbe igyekszik.
- Jó éjt Samy. - kívánj jó éjszakát fiának az apa, majd ő is felesége után megy.

- Pár óra múlva -

Gyermek sírás hallatszik  Samy szobájából. A hálószobában alvó édesanya fáradt hangon férjét keresi, de nem találja maga mellett.
- John? - kérdezi, majd ki kel az ágyból, és gyermekéhez vánszorog. A nyikorgó padlón járva a nő megpillant Samy szobájában egy embert, aki az édesanyának háttal áll.
- John?! - hallatszik újra a kérdés.
- Éhes a gyermek? - kérdezi az anyuka álmosan, miközben azt remélte férje áll előtte.
A nő válaszul, csak egy csendre intő szisszenést kap.
- Rendben. - feleli, majd kimegy a szobából.
Ahogy a folyosón lépkedett a nyikorgó járólapon észrevette, hogy az egyik lámpa pislákol. Finoman meg kocogtatta az izzót, majd tovább ment. Hirtelen nagyon hangos zajra lett figyelmes a nappali felől, amitől kissé megijedt. Félelemmel telve, de lesétált az alig tíz fokos lépcsőn, és a nappali felé nézett. Látta, hogy a nappaliban, a TV előtti cappuccino színű bőr kanapéban egy számára ismeretlen férfi ül, és őt nézi. Lélegzete megakadt, szíve hevesebben vert, és csak a félelemre tudott koncentrálni, és kisfiára, Samy-re, aki egyedül van a gyerekszobában. A nő már sejtette, hogy nem férje állt a kiságy előtt, hanem az az alak, akit most pillantott meg. Gyorsan felrohant a lépcsőn kisfia nevét kiáltva, olykor hátranézett nem-e követi a rejtélyes férfi.
- Samy, Samy!!! - kiabált az ijedt nő a folyosón, majd berohant gyermekéhez. Miután belépett a kissé nyikorgó ajtón, a rendkívül csendes szobába a nő hangja hirtelen megakadt, és tekintetét az idegen felé fordította. Kis idő elteltével az ajtó bezáródott, és már csak a nő keserves sikolya hallatszódott, az eddig csendes szobából.

- Mary? - A férfi meghallotta felesége sikoltását, és rögtön gondolkodás nélkül a kisszobába rohant, szinte kitépve az ajtót.
- Mary?! - lép be az ajtón, és a futás fáradalmai miatt levegőt kapkodva feleségét keresi a hatalmasnak tűnő gyermekszobában. Jobbra-balra néz, de nem találja kedvesét a szobában. Azonban észrevette kisfia nyugtalanságát. Odalép a kiságy elé, és Samy-t nyugtatja. A baba a plafonra néz, majd édesapjára mosolyog. Mintha látna ott valamit illetve valakit. Esetleg tudja, hogy nincs minden rendben. Az édesapa nem értette kisfia figyelmeztető tekintetét.
- Jól van Samy. Minden rendben. - óvatosan megpróbálja megsimogatni kisfia kerekded, puha arcát, de amikor csúsztatta Samy arcához kezét, egy vércseppre lett figyelmes. Később az árva vércseppből több is a kezére került. A férfi nem értette honnan ez a sok vér, így hát megfordult, és a plafonra nézett. A látvány ami fogadta a megrémült férfit, borzasztó volt. Felesége a plafonra fel volt függesztve, és vérben ázott tökéletes teste. Szeme aranyló sárga színben pompázott, úgy mint a gyönyörű hajzuhataga. Az apuka a félelemtől, és az ijedségtől a parkettára roskadt. Majd lecsordult borostás arcára egy akaratos könnycsepp. A férfi csak nézte, feleségét a plafonon, mikor hirtelen az anyuka meggyulladt, majd buborékszerűen elégett/elolvadt. John, gyermeke sírására felfigyelt, majd nagy erőt vetve magán feltápázkodott a parkettáról kisfiát mentve. Ölébe vette, majd kirohant a lángokban álló szobából.
- Papa?! - hallatszik a folyosóról Dean ijedt hangja.
- Vidd ki az öcsédet innen ahogyan csak tudod! - kiabál az ijedt férfi, és kisfiát Dean kezébe adja, majd megfogja mindkét kezével a fiú arcát, és elmagyarázza neki, hogy sürgősen ki kell vinnie a kis öccsét a házból az udvarba. Dean szó nélkül elrohant öccsével, és kimentek a házból. Az apa még visszasiet a lángokban álló szobába kedvese nevét kiáltva. A nő John szeme láttára égett szénné a plafonon. Ezt a szomorúságot, dühöt, és ijedtséget nem tudta az apuka feldolgozni, így ő is kisietett a már lángokban álló házból.
- Szemmi baj Szemi. - nyugtatta Dean kisöccsét, miközben a az udvarról Samy szobáját figyelte.
Dean mielőtt arrébb lépett volna, apja megfogta derekánál, és futásnak eredt fiaival, addig rohant, amíg arrébb nem vitte a kigyulladt családi háztól gyermekeit. John a távolból már csak egy hangos robbanásra lett figyelmes. A nagy tragédia után az apuka értesítette a tűzoltókat, mentősöket, és a rendőrséget. A segély érkeztével John, és fiai egy éj fekete autó csomagtartóján ülve nézték végig a tragédia végét. Az apuka maga elé meredt, és gondolkozóba esett, próbálta megérteni az eseményeket, de nem tudta. Fiat próbálta nyugtatni, de Dean arcára is kerültek már könnycseppek. A testvérpárt, Dean-t és Sam-et ez az esemény soha nem fogja hagyni nyugodni, úgy mint édesapjukat sem.

Hát, ez lenne a prológus remélem tetszett, és kíváncsiak vagytok az első részre. Iratkozzatok fel, és komizzatok. A hozzászólások sokat segítenek. :) Az első részt jövőhét pénteken, 14-én teszem fel :)